Jó, durva, és indulatos cím lett megint. De ez van. Olyan egy fostos, beszari társadalom lettünk, hogy csak na! Amúgy a befektetésekről terveztem írni...

Szóval, mindenki számára nyilvánvaló, hogy ha nincs befektetés, azt nem is lehet elbukni. Másodlagos szempont lett, hogy ha nincs befektetés, akkor nyereség sincs. Törvényszerűen a kockázat egyenesen arányos a nyereséggel. Az persze korról-korra változik, hogy milyen is ez az arányszám. 

El lehetne gondolkodni azon is, milyen tényezők és hogyan hatnak erre a bizonyos arányszámra, és ezek hogyan változtak az idővel? Felértékelődött-e a veszteség, ugyanaz a kudarc "jobban fáj", mint korábban? Miért? Vagy a befektetéstől a megtérülésig tartó folyamat lett kockázatosabb, kiszámíthatatlanabb? Vagy maga az elérhető nyereség értéktelenedett el, és már nem olyan vonzó, mint korábban? 

Mindenesetre azt érzem a társadalom polarizálódik e téren (is). A többség kockázatkerülő, passzív lett, és van egy (szerencsére) kisebbség, aki viszont gátlások nélkül, morális szabályok áthágásával, szinte vakon repül rá mindenre. Ez utóbbiak a nyereség megszállotjai, a többség viszont inkább csak nem akar vesztes lenni. A szó minden értelmében. Csak megőrizni azt, ami már megvan, csak kapaszkodni a mostani szintbe. Még ha tudott is, hogy ezzel sokmindent nem fog tudni megvalósítani, még ha ezért fel is kell adja álmait. A pillanat biztonságának illúziója. 

Csakhogy az idő olyan, mint az infláció. Lassan felemészt mindent. Ami ma van, az holnapra kevesebb lesz, jobban mondva kevesebbet ér, és lehet, hogy holnaputánra elfogy. A szinten tartáshoz is be kell fektetni. És még messze vagyunk a gyarapodástól... 

És akkor most kérlek, olvasd el újra, annak tükrében, hogy ezt a bejegyzést NEM pénzügyi szempontból írtam. Értelmezd az ÉLET minden területére, munkádra, párkapcsolatodra, egyéni fejlődésedre, stb.