Miben hasonlít egy balerina és egy japán szamuráj? Több mindenben, mint gondolnád! Mindkettő egy élet munkája révén tökéletesíti tudását, egy-egy mozdulat biztos begyakorlása akár évekig tartó kemény munkával, edzéssel érhető el. Könny és verejték, sérülések, kudarcok, bukások révén válnak azzá, amivé. Ugyanaz a belső hajtóerő vitte le mindkettőt heti hétszer az edzőterembe, ugyanannyi heg és vízhólyag jelzi kitartásukat. Mindkettő a csúcsot képviseli abban, amit csinál. Mindkettő művészet.

És mégis mennyire mások... Egy harcos szemében a tánc tűnhet céltalannak, míg egy táncos elképzelhetetlennek tarja, hogy harcban vegyen részt. Hogy lehet két ilyen profi mégis ennyire más? A válasz a célokban keresendő. A harcosnak mindig valamilyen kifelé mutató célja van. Legyen ez hódítás, vagy egy támadás visszaverése, a harc sosem befelé irányul. "A" helyzetből "B" helyzet felé történő elmozdulás a cél, és nem maga a harc. A szamuráj mesterek tudták, hogy egy csatában maguk is megsérülhetnek, ezért csak akkor bocsátkoztak küzdelembe, ha ez elkerülhetetlen volt. A tánc más. A táncos célja maga a tánc. A mozgás harmóniája, a könnyedség, légiesség, a partnerrel való együttműködés. Nem a hatékonyság, hanem a tökéletesség lebeg a szeme előtt. Nem tart sehova, az egy helyben, lábujjhegyen végrehajtott tökéletes piruett teszi boldoggá.

Minden emberben megvan mindkettő. Habitusunk határozza meg, melyik dominánsabb. A lényeg, hogy megtaláljuk a nekünk, vagy vezetőként a beosztottjainknak való azon szerepet, amiben jól érzi magát, és ami megfelel a habitusának. Egy harcos - karddal a kezében - elég esetlen és veszélyes táncpartner, mint ahogy felesleges táncost küldeni a csatába - hacsak nem akarunk szándékosan nevetségessé válni ellenfeleink előtt. De olyan piacokon és pozíciókban - lásd értékesítés, fejlesztés, stb. - ahol szükséges, de legalább is jótékony egy "sohanemeresztem" bulldog szerep, ott a harcos brillírozhat. Máskor, vagy más esetekben, ahol harmóniára, együttműködésre, megértésre van szükség - lásd vevőszolgálat, minőségbiztosítás, stb. - ott a tánc jut nagyobb szerephez. 

Mint ahogy az ÉLETben sehol, itt sem törhetünk pálcát egyik felett sem. Nincs jó és rossz. A világ sokszínű és folyton változik. Ma talán harcos kell, de lehet, hogy holnap ugyanott, egy táncos ér el nagyobb sikereket. Nem csak saját, de a cégünk életében és szükséges mindkettő. A harc és a tánc is eszköz. Eszköz, amelyeket jól kell kevernünk, és jókor előhúznunk a HR pakliból.